Egyetemi Polgár

https://www.facebook.com/notes/egyetemi-polgár/segédlet-a-politikusi-megértéshez-kommentár-király-miklós-leveléhez/1189573181152342/

• 2/a. Például joga van a CEU-nak a saját bevételei alapján szabadon gazdálkodni. Erre a magyar egyetemeknek régóta nincs módjuk, a kétezeres évek második felében elindult gazdálkodási autonómia-szűkítés, ami 2010 után totálissá vált, ezt lehetetlenné teszi. (Mielőtt bárki arról beszélne, hogy hát a CEU magénegyetem, neki könnyű, jegyezzzük meg: a magyar állami egyetemek ingatlanai egyetemi tulajdonban voltak, amíg azt az szdsz-es minisztérium központi állami kézbe nem vette; a magyar állami egyetemek egyik fő bevételi forrása a hallgatók képzéséért járó normatíva, amit sohasem kapnak meg teljes egészében; a magyar állami egyetemek kutatási (pályázati) vagy tandíjas vagy szolgáltatási bevételei felett nem rendelkezik szabadon stb.)
• 2/b: Például a CEU-nak joga van a forrásait az akadémiai ésszerűség és felelősség jegyében elkölteni, a legolcsóbb és leghatékonyabb beszerzésekkel. Ezzel szemben a magyar állami egyetemek professzorai a kutatási pénzeikből is a közbeszerzési kötelezettség miatt általában drágábban és célszerűtlenül kénytelen megvásároltatni szakmai célú utazásaikhoz a repülőjegyeiket, a kutatási eszközeiket stb.
• 2/c. Például a CEU-nak joga van a hazai és külföldi továbbtanulók és lehetséges intézményi partnerek számára gyorsan reagálva, a sajátos egyetemi kommunikáció kívánalmainak megfelelően bemutatni magukat. Ezzel szemben a magyar egyetemek kommunikációs aktivitását a nemzeti kommunikációs hivatal (vagy mi a neve épp) hagyja jóvá, éves terv alapján.

• 3/a. A CEU fenntartója nem hajtott végre olyan drasztikus, a Bokros-csomag mértékét jóval meghaladó forráskivonást az egyetemből, mint amit az állami intézmények elszenvedtek 2011-2014 között. Ez, különösen a humántudományi területeken, valóban óriási versenyhátrányt okozott a magyar állami egyetemeknek.
• 3/b. A CEU, amennyire ez tudható, világos és egyértelmű felelősségi mechanizmusokkal dolgozó menedzsmenttel rendelkezik, amit nem bürokratizál túl a fenntartója. Ezzel szemben a magyar állami egyetemek 2011 és 2015 között a rektorválasztási jog elvesztésével, a kancellári majd konzisztóriumi rendszer bevezetésével, a sokcsatornás állami adminisztratív alárendeltséggel még a korábbinál is zavarosabb felelősségi viszonyok között kénytelenek igazodni.
• 3/c. A CEU olyan inspiratív környezetet képes biztosítani nemzetközi színvonalú kutatóknak oktatóknak, ahova érdemesnek tartják pl. az ERC grant-jeiket elvinni. Legyen világos: nem a CEU-tól kapnak sok pénzt ezek az oktatók, hanem ők hoznak százmilliós nagyságrendű projekteket az egyetemnek. Vajon a versenyhátrányra panaszkodó Debreceni Egyetem, az ország méretében és költségvetésében első-második legnagyobb egyeteme miért nem tudott egyetlen ERC-grantet sem magához vonzani?

• Felléptek a hallgatókkal együtt 2012-ben – hatás: további elvonások.
• Felléptek 2013-ban az autonómiáért – hatás: a kancellári rendszer mellé megkapták a konzisztóriumokat.
• Felléptek az NKE indokolatlan privilégiumai ügyében – az NKE visszaszól, majd méginkább kivételezett helyzetbe hozták a szabálytalanságokkal nemzetközi szinten szembesített intézményt.
• Felléptek publicisztikákban folyamatosan azóta is – az eredmény?

Nemrég értékelte az European Research Council kutatás-finanszírozásának eredményeit Jean-Pierre Bourguignon, az ERC elnöke Rómában, az évfordulós rendezvények keretében. Joggal/okkal volt büszke az eredményekre, de arról nem tudott mit mondani, hogy mitsem változott az a helyzet, amit a Nature elemzett először 2014 őszén: az ERC Grantek elosztásában megmaradt a vasfüggöny negyed századdal a berlini fal leomlása után is.

Tíz év mérlege: valamennyi ERC Grantet figyelembe véve 7024 nyertes pályázat, amiből 125 (!!!) jutott a poszt-szocialista országoknak, ebből viszont  54 Magyarországnak. Hogy szemléletes legyen a nyomasztó arány:

→ olvasásának folytatása

Mint megtudtuk, a Brexit megszavazásával “az Egyesült Királyság polgárai úgy döntöttek, ismét saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, “nem kérnek többé a kioktatásból”, elegük lett a bizonytalanságból, a bénultságból, “a tettek nélküli szóözönből” és abból, hogy lassan nem érezhették otthon magukat Európában.” Magyarán, akik élesen ellenezik a Nagy Britannia kilépését az EU-ból, nem akarják saját kezükbe venni a sorsuk irányítását, kioktatásra van szükségük, jól érzik magukat a bizonytalanságban, a bénultságban, a tettek nélküli szóözön a világuk.

Nézzük csak, kik is tartoznak ebbe a lúzer-csoportba:

– 103 brit egyetem vezetője (köztük természetesen Cambridge, Oxford, King College, Essex stb.)

– a brit tudósok 83%-a

– a legsikeresebb brit K+F projektek vezetői

– Hawking és Fersh vezetésével másfélszáz tudós Cambridge-ből (nagy többségükben a  Royal Society tagjai)

– és a legkülönbözőbb angol tudományos társaság tagjai, vezető tudósai stb. pl: itt.

De legalább ezek az okoskodók most megtanulják, hogy a víz az úr!

(Ja, hogy a brit tudományos élet majd’ kétszer annyi bevételhez jutott az EUtól, mint amekkora a befizetése aránya volt?  Sebaj, úgyis ki kell pótolni a kelet-európai szakmunkásokat, ideje átstrukturálni az ottani képzési politikát is.)

Még számottevő (bár nyilván kisebbségben levő) elemszámú a magyar egyetemisták  azon halmaza, akik járnak könyvtárba. Vajon a május eleji napokban az OSZK-ba készülők között vannak olyanok is, akik ezzel a sajátos értékszemléletű döntéssel szembesülve értik meg, milyen a magyar világban a tudás pozíciója a vendéglátóipari karrierhez képest – egészen addig, ameddig az éppen aktuális dinasztiában nem lesz természetttudományi érdeklődésű gyermek? És közben ezek a nemzethű politikusok rosszalló szemforgatással értetlenkednek, miért is mennek a könyvtár ajtajából kényszerűen sarkonfordulók messzebb, mint a következő könyvtár és szakácsverseny reláció, egészen a Lajtán túlig.

A napi politika egy fenyegetőbbé váló abszurdja, Donald Trump diadalmenete az USA elnökjelöltségéért a tudomány világát sem hagyta érintetlenül. A jelöltségre pályázó üzletember immigárció-kriitkus, és különösen muszlim-ellenes  megjegyzéseinek ugyanis a kutatás-fejlesztésben is van hatása. Meglehetős érzékenységgel fogadta ilyen jellegű kirohanásait a hagyományosan igen jelentős tudományos bevándorlásból profitáló amerikai akadémiia világ több prominense. Amint azt a Nature minap bemutatta, a muszlim származású kutatók aggódva tapasztalják a befogadói légkör romlását.

A történetben persze nem is a konkrét esetek vagy a tudósi reflxiók leírása a leginkább érdekes, hanem maga a tény, hogy a világ vezető, angliai kiadású természettudományos folyóirata fontosnak tartotta megszólani ebben a poltitikai kérdésben.

Mármint az USA-ban, de ott sem akárhogy. Amint azt a lentebbi kifejező grafikon mutatja, 3%-kal emelkedett a természettudományos és mérnöki szakokon végzettek száma. Közöttük azonban az USA-állampolgárságú fiataloké 2%-kal csökkent, míg a külföldieké 13-mal nőtt… Bár nyilván igen sokan lesznek az utóbbi csoportból, akik ott is akarnak maradni, a rekrutációs bázis tekintetében nem megnyugtató a helyzet, másképpen szólva az USA közoktatásában (és társadalmi percepciójában…) sem sikerült  a reálképzést népszerűbbé tenni.

A magyar tendenciák sem különböznek ettől lényegesen. A reálterületen tanulók aránya négy százalékkal csökkent 2013 és 2014 között, ami egybeesett a teljes hallgatói létszám csökkenési arányaival. Ennél valamivel nagyobb arányban lettek kevesebben a humán területeken, a létszámot tekintve azonban a legnagyobb veszteség, közel 11 ezer fő a jogi és gazdaságtudományi képzésekben figyelhető meg:

(Forrás: ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs kutatócsoport)

Vajon a rendszerváltozás után született első nemzedék legjobbjai számára mely szakterületek és felsőoktatási intézmények voltak vonzóak, kívánatos életpályát ígérők? Erre a kérdésre ad választ a legjobb érettségi eredményű továbbtanulók preferenciáinak elemzése. Elemzésünk alapján (amiről a Heti Világgazdaság korábban már beszámolt) a generációs kiválósági üzenet egyértelmű: az a mintegy harmincnyolcezer, 1990 és 1997 között születetett magyar fiatal, akik a legjobban teljesítettek az érettségiken 2008 és 2015 között, és hazai felsőoktatási intézményt választanak, a világtrendeknek megfelelően döntenek. Ők az itthoni és nemzetközi versenyképességet kínáló orvosi, humán-tudományi, gazdasági menedzsment valamint a csúcstechnológiák területein igyekeznek tudás-tőkére szert tenni. Az adatok azt is tanúsítják, hogy a kormányzati beavatkozások csak akkor képesek hatni a továbbtanulók választásaira, ha irányaik egybeesnek a valós gazdasági-társadalmi folyamatokkal (pl. a mérnöki szakmák iránti kereslet jelentős növekedése). Azonban a közgazdasági, jogász, bölcsész (vagyis a társadalmi értékrend és egyéni életpálya-orientációk révén mélyen beágyazott) szakterületek pozícióin nem tudnak érdemben rontani, ahogyan a természet- és agrár-tudomány valamint tanárképzés iránti érdeklődés üvegplafonját sem képesek alulról áttörni.

Ezeket a fiatalokat születésüktől fogva a demokrácia és piacgazdaság körülményei vették őket körül, még ha kezdetben az átalakulás gyakran (érték)zavaros formáival terhelten is. Szüleik abban a tudatban nevelték, iskoláztatták őket, hogy a gazdasági versenyképesség, határozott önérvényesítés és öntudatos állampolgári fellépés meghatározó lesz életpályájukon. Kultúrájában s ebből következően választási, értékítéleti szabadságában minden korábbinál önállóbb, szabadabb és nyitottabb ez a nemzedék.  A magyar egyetemi világ javára írandó, hogy képes volt számukra valós képzési kínálatot biztosítani, az alapvető diszciplináris irányok bázisán rugalmasan alkalmazkodva az igényekhez.

Az adatok tükrében a nemzedéki elit választása szembehelyezkedik a bölcsészet-és társadalomtudomány-ellenes kurzussal. Nyilván nem közvetlen konfrontációban jelenik ez meg, sokkal inkább a közösségi értékrend további töredezését hozza magával, valamint a politikai és gazdasági elit hitelességének, elfogadottságának erejét csökkenti. Hiszen az egyetem ügye mindig több, mint szakpolitikai kérdés: a társadalmi értékrend és generációs élet-stratégiák alakulása fogalmazódik meg benne.

(A teljes tanulmány a rangsorokkal megtalálható itt. és itt.)

Konrad Lorenz, Andics Erzsébet, Nemes Dezső, Lukács György, Hóman Bálint – a modernkori totalitárius ideológiájú diktatúrák és a bennük tévelygő tudósok kapcsolatának utóélete nem csak Heidegger elhíresült esetében  terhelt dilemmákkal.

→ olvasásának folytatása

Az amerikai egyetemeken tomboló intoleráns és a szabad vitát egyre inkább elnyomó őrülettel, a “safe place” kultúrával szemben nem nagyon mernek felszólalni a professzori karból sem sokan. Egy keresztény egyetem, az Oklahoma Wesleyan University rektora, Dr. Everett Piper azonban határozott hangú nyílt levélben állt ki a nyílt vitán, ütközéseken és a hallgatók felnőtt mivoltán alapuló egyetemi kultúra mellett, szövegét a fentebbi világos állásfoglalással zárva.

Meglátjuk, hogy nekiesnek-e emiatt, vagy éppen megerősíti a hasonlóan gondolkodó akadémiai értelmiségiek bátorságát?