Egyetemi Polgár

A globális rangsorok médiaversenyében a QS a legfürgébb: már 2017 júniusában közreadta a 2018-as világlistáját. Az éllovasok pozícióinak bemutatása nem volna különösebben érdekes, az MIT-Stanford–Harvard–CalTech–Cambridge–Oxford univerzum egy messzi-messzi galaxis csupán a világ felsőoktatásának jelentős része számára. Magyar szempontból a versenytársnak tekinthető egyetemek pozíciói a releváns összehasonlítási irányok, amelyek segítenek értelmezni a mi (többnyire negatív) változásainkat.

Az ugyanis szembetűnő, hogy a QS által egyáltalán figyelembe vett magyar egyetemek vagy stagnáltak (Szeged, Debrecen), vagy a megnőtt mezőnyben (idén már 1000 intézményt rangsorolt a QS) a differenciáltabb utolsó harmadban jobban látszik a gyengébb pozíció (Pécs, Corvinus), vagy konkrétan rosszabb helyezést értek el (ELTE). A Semmeweis és a CEU továbbra sem került a vizsgált intézmények közé, előbbi vélhetően az intézményi mérete és fókuszált profilja, utóbbi a valós alapképzés hiánya miatt.

→ olvasásának folytatása

(Mármint az USA-ban.)

Példátlan eredményű és gyorsaságú változásokat mutat a Pew Reseach Center tegnapelőtt megjelent kutatása arról, miképpen alakult az amerikai egyetemek társadalmi percepciója az elmúlt években. Egy rendszeresen, országos mintán felvett kérdőívük most júniusi eredményei azt mutatják, hogy a lakosság többsége (55%) pozitívnak ítéli az egyetemek hatását a társadalmi életre, azonban a politikai-ideológiai táborok szerinti megoszlásban rendkívül nagy különbségeket találni. A republikánusok ugyanis sokkal kevésbé bíznak az egyetemekben, csak feleannyiuknak van pozitív véleménye, mint a demokratáknak, és háromszor annyian ítélik negatívnak ezt a hatást!

→ olvasásának folytatása

A kiválóság és teljesítmény ritka kimagasló példájaként járta be a sajtót a szegedi radnótisok fantasztikus érettségi eredménye. A híradásokban a legnagyobb figyelem mégsem a minden tiszteletet megérdemlő pedagógusi munkára (Schultz János tanár úr) vagy a nagyon is kompetitívnek (csúnyábban: versenyistállónak) tűnő pedagógiai módszerekre és az azokat kiegyensúlyozó közösségi életre irányult, hanem az ott érettségizők igen nagy arányú külföldi továbbtanulási választására.

Fotó: Délmagyar/Frank Yvette

Ezt persze a hazai felsőoktatást lesajnáló  utalások kísérték – pedig itt kivételesen nem a magyar egyetemek színvonala a kérdés. → olvasásának folytatása

Nem.

Forrás: KSH alapján saját számítás

→ olvasásának folytatása

Kb. Trianon óta hangzó mantrája a magyar társadalmi életnek, hogy túlságosan főváros-centrikus az ország, vízfej stb. Az EU-támogatások feltételrendszere éppen azt célozta, hogy ez enyhüljön – nos, a felsőoktatásban a képzési oldalon teljesen sikertelen volt a források ilyen célú felhasználása. Az egyes régiók felsőoktatási intézményeinek részesülése a nappalis hallgatókból korábban is brutálisan egyenlőtlen volt: Közép-Magyarország (magyarán Budapest és Pest megye) intézményeiben koncentrálódtak a legtöbben, ami az elmúlt évtizedben tovább fokozódott:

Forrás: KSH alapján saját számítás

→ olvasásának folytatása

Azt már több kutatás is kimutatta, hogy egyre inkább mélyül az USA-ban a közvélemény pártok/ideológiák szerinti tagozódásának a mértéke és mélysége. Radikalizálódott közben az egyetemi világ is, ahol a politikai indulatok az elmúlt években már irracionális mértékűre fokozódtak. Talán erre is válaszul, a korábban egyértelműen baloldali túlsúlyú amerikai akadémiai elitben elmozdulást figyeltek meg, növekszik  a konzervatív oktatók aránya az egyetemeken.

Egy friss kutatás eredményei alapján nem számíthatunk kiegyenlítődésre a közeljövőben sem. A UCLA Higher Education Research Institute kutatói az elsőéves egyetemisták körében végeztek 2016 őszén egy felmérést, ami a politikai tagoltságukat tárta fel (nyilván az elnökválasztási kampány hatását is magán viselő időszakban).  A leginkább szembeötlő eredmény, hogy minden korábbi mérésnél többen érkeznek az egyetemre már elkötelezett jobboldaliként vagy baloldalinként. → olvasásának folytatása

Személyes lesz ez a poszt, részben.

Enyedi Zsolt rektorhelyettes úr, a politikatudományok (korrekt publikációs listával  rendelkező és egyöntetű hazai-nemzetközi elismertséget szerzett) művelője  tiszteletteljes nyílt levelet intézett Áder János köztársasági elnök úrhoz, annak egy tegnapi középiskolai szereplése kapcsán. A levélben a köztársasági elnök úr által a CEU-KEE jogi státuszáról és kilátásairól mondottakat a rektorhelyettes úr tárgyszerű hangvételben vitatta.

Helyénvaló, hogy a rektorhelyettes a szóban forgó üggyel jelenidejűségében foglalkozik, mint egyetemi vezető, és a levél címzettjét is jelenidejű státuszában tekinti, mint köztársasági elnököt. Eléggé elkoptatott és tökéletesen irreleváns felidézni a bő negyedszázaddal ezelőtti fidesz-nyilatkozatokat, nosztalgiázni a személyes kapcsolatokon stb. Most ma van, CEU-KEE van, rektorhelyettes van, köztársasági elnök van, politikai vita van, propaganda van, hatalmi játék van, erőpróba van. Bölcs és elegáns, hogy rektorhelyettes úr sem hivatkozik másra, mint a jelen helyzetben érvényes érvekre és nem vesz fel más vitapozíciót, mint ami az intézménye képviseletében világosan definiált a számára.

Még akkor is (és innen személyes jórészt a bejegyzés) ha a konfliktus két pólusát megszemélyesítő szereplő amúgy két ősfideszes személyiség. → olvasásának folytatása

Az informatika-oktatás fejlesztése és a beiskolázás növelése joggal szorgalmazott iránya mindenütt a felsőoktatásnak. A Szilicium-völgy tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy ezen a területen is problémákat okoz, ha elmarad eközben a humán-műveltségi szakterületek művelése a számítástechnikával foglalkozó szakemberek között. A Wired felhívja a figyelmet az etikai illetve a társadalmi kapcsolódások fontosságára mind a képzésben, mind a programozói munkában.

A lényeg: az információs hálóatokban, a digitális világban elsősorban nem algoritmusok, hanem emberek léteznek.

ELTE évnyitó 1990

Ez a blog az elmúlt öt évben sokszor és határozottan kiállt a kompromisszumok nélküli akadémiai szabadság mellett, legutóbb a CEU-val kapcsolatos kormányzati akció kapcsán. Mind eljárási, mind tartalmi szempontból igen aggályos a “Lex CEU”-ként emlegetett törvénymódosítást, ezért érthetetlen, hogy a köztársasági elnök kételyek nélkül aláírta és még normakontrollt sem kért. Ez többünk előtt bizonyosan rombolta a köztársasági elnöki hivatalnak s annak betöltőjének szakmai-morális integritását, tekintélyét, csökkentette a beléhelyezett természetes állapolgári bizalmat…

Mindezeket előre bocsátva, rendkívül problémásnak tartom azt az állítólagos akciót, ami az ország vezető egyeteme egyik (elit)gimnáziumában a 24.hu híre szerint zajlik. A cikk
szerint sok diák tiltakozik a köztársasági elnök jelenléte ellen

A Trefort tanárainak nyilatkozata

az iskolában, egy előre tervezett látogatásakor. (Hangsúlyozom: a probléma a látogatás elleni tiltakozással van, a Trefortos tanárok által aláírt petíció bátor és elismerésre méltó lépés!)

→ olvasásának folytatása