Egyetemi Polgár

Mármint igazi egyetemek igazi rektorai, az USA-ban.

A héten a Harvard, a Duke, a Yale, a Princeton rektora is külön-külön írt személyes levelet az USA elnökének, felszólítva, hogy ne szüntesse meg a még Obama által 2012-ben elindított Deferred Action for Childhood Arrivals programot. A DACA (amint azt Drew Faust, a Harvard rektora írja) lehetővé tette, hogy a tehetséges és motivált hallgatók sokasága folytassa sikerrel tanulmányait és váljon az amerikai közösségek és gazdaság értékes tagjává. Eisgruber, a Princeton rektora szerint a DACA azt az amerikai hagyományt példázza, amely elismeri a teljesítményt, a kemény munkát, amivel a becsületes fiatalok az amerikai közösség tagjaivá válhatnak. Ezért tartaná óriási hibának, ha megszűnne ez a humánus és bölcs program. Salovey, a Yale rektora emellett felhívja Trump figyelmét arra is, hogy az USA a bevándorlók országa, amely lehetőségeket ígér s ezért a migrációs politika (amúgy szükséges) modernizálása nem árthat ennek a szellemnek.

Az egyetemek meleltt a legnagyobb innovatív cégek is hasonlóan nyilatkoztak, de még a katolikus tanárok közül 1300-an hasonló értelemben tettek közzé levelet.  És itt nem a mennyiségi szempont hajtja az aláírókat: például a Harvardon alig több, mint félszáz ilyen hallgató tanul. Egyértelmű, hogy az amerikai egyetemek a minőség és a befogadás elve mellett álltak ki, szembemenve a legnagyobb földi hatalom birtokosával.

És most ne képzeljük el inkább, hogy a kifezetetten hallgatói utánpótlási gondokkal küszködő, valamint nem elegendő számú külföldi hallgatót vonzó magyar felsőoktatás reprezentánsai miképpen ösztönözték a Magyar Felsőoktatás Napja alkalmából a magyar kormányfőt a immigrációs politikája felülvizsgálatára…

A magyar egyetemek maradtak, ahol voltak, regionális versenytársaik pozíciója is csak alig változott az ARWU legfrissebb listáján – lassan megszokhatjuk a térségbeli másodvonalat.

→ olvasásának folytatása

A globális rangsorok médiaversenyében a QS a legfürgébb: már 2017 júniusában közreadta a 2018-as világlistáját. Az éllovasok pozícióinak bemutatása nem volna különösebben érdekes, az MIT-Stanford–Harvard–CalTech–Cambridge–Oxford univerzum egy messzi-messzi galaxis csupán a világ felsőoktatásának jelentős része számára. Magyar szempontból a versenytársnak tekinthető egyetemek pozíciói a releváns összehasonlítási irányok, amelyek segítenek értelmezni a mi (többnyire negatív) változásainkat.

Az ugyanis szembetűnő, hogy a QS által egyáltalán figyelembe vett magyar egyetemek vagy stagnáltak (Szeged, Debrecen), vagy a megnőtt mezőnyben (idén már 1000 intézményt rangsorolt a QS) a differenciáltabb utolsó harmadban jobban látszik a gyengébb pozíció (Pécs, Corvinus), vagy konkrétan rosszabb helyezést értek el (ELTE). A Semmeweis és a CEU továbbra sem került a vizsgált intézmények közé, előbbi vélhetően az intézményi mérete és fókuszált profilja, utóbbi a valós alapképzés hiánya miatt.

→ olvasásának folytatása

(Mármint az USA-ban.)

Példátlan eredményű és gyorsaságú változásokat mutat a Pew Reseach Center tegnapelőtt megjelent kutatása arról, miképpen alakult az amerikai egyetemek társadalmi percepciója az elmúlt években. Egy rendszeresen, országos mintán felvett kérdőívük most júniusi eredményei azt mutatják, hogy a lakosság többsége (55%) pozitívnak ítéli az egyetemek hatását a társadalmi életre, azonban a politikai-ideológiai táborok szerinti megoszlásban rendkívül nagy különbségeket találni. A republikánusok ugyanis sokkal kevésbé bíznak az egyetemekben, csak feleannyiuknak van pozitív véleménye, mint a demokratáknak, és háromszor annyian ítélik negatívnak ezt a hatást!

→ olvasásának folytatása

A kiválóság és teljesítmény ritka kimagasló példájaként járta be a sajtót a szegedi radnótisok fantasztikus érettségi eredménye. A híradásokban a legnagyobb figyelem mégsem a minden tiszteletet megérdemlő pedagógusi munkára (Schultz János tanár úr) vagy a nagyon is kompetitívnek (csúnyábban: versenyistállónak) tűnő pedagógiai módszerekre és az azokat kiegyensúlyozó közösségi életre irányult, hanem az ott érettségizők igen nagy arányú külföldi továbbtanulási választására.

Fotó: Délmagyar/Frank Yvette

Ezt persze a hazai felsőoktatást lesajnáló  utalások kísérték – pedig itt kivételesen nem a magyar egyetemek színvonala a kérdés. → olvasásának folytatása

Nem.

Forrás: KSH alapján saját számítás

→ olvasásának folytatása

Kb. Trianon óta hangzó mantrája a magyar társadalmi életnek, hogy túlságosan főváros-centrikus az ország, vízfej stb. Az EU-támogatások feltételrendszere éppen azt célozta, hogy ez enyhüljön – nos, a felsőoktatásban a képzési oldalon teljesen sikertelen volt a források ilyen célú felhasználása. Az egyes régiók felsőoktatási intézményeinek részesülése a nappalis hallgatókból korábban is brutálisan egyenlőtlen volt: Közép-Magyarország (magyarán Budapest és Pest megye) intézményeiben koncentrálódtak a legtöbben, ami az elmúlt évtizedben tovább fokozódott:

Forrás: KSH alapján saját számítás

→ olvasásának folytatása

Azt már több kutatás is kimutatta, hogy egyre inkább mélyül az USA-ban a közvélemény pártok/ideológiák szerinti tagozódásának a mértéke és mélysége. Radikalizálódott közben az egyetemi világ is, ahol a politikai indulatok az elmúlt években már irracionális mértékűre fokozódtak. Talán erre is válaszul, a korábban egyértelműen baloldali túlsúlyú amerikai akadémiai elitben elmozdulást figyeltek meg, növekszik  a konzervatív oktatók aránya az egyetemeken.

Egy friss kutatás eredményei alapján nem számíthatunk kiegyenlítődésre a közeljövőben sem. A UCLA Higher Education Research Institute kutatói az elsőéves egyetemisták körében végeztek 2016 őszén egy felmérést, ami a politikai tagoltságukat tárta fel (nyilván az elnökválasztási kampány hatását is magán viselő időszakban).  A leginkább szembeötlő eredmény, hogy minden korábbi mérésnél többen érkeznek az egyetemre már elkötelezett jobboldaliként vagy baloldalinként. → olvasásának folytatása

Személyes lesz ez a poszt, részben.

Enyedi Zsolt rektorhelyettes úr, a politikatudományok (korrekt publikációs listával  rendelkező és egyöntetű hazai-nemzetközi elismertséget szerzett) művelője  tiszteletteljes nyílt levelet intézett Áder János köztársasági elnök úrhoz, annak egy tegnapi középiskolai szereplése kapcsán. A levélben a köztársasági elnök úr által a CEU-KEE jogi státuszáról és kilátásairól mondottakat a rektorhelyettes úr tárgyszerű hangvételben vitatta.

Helyénvaló, hogy a rektorhelyettes a szóban forgó üggyel jelenidejűségében foglalkozik, mint egyetemi vezető, és a levél címzettjét is jelenidejű státuszában tekinti, mint köztársasági elnököt. Eléggé elkoptatott és tökéletesen irreleváns felidézni a bő negyedszázaddal ezelőtti fidesz-nyilatkozatokat, nosztalgiázni a személyes kapcsolatokon stb. Most ma van, CEU-KEE van, rektorhelyettes van, köztársasági elnök van, politikai vita van, propaganda van, hatalmi játék van, erőpróba van. Bölcs és elegáns, hogy rektorhelyettes úr sem hivatkozik másra, mint a jelen helyzetben érvényes érvekre és nem vesz fel más vitapozíciót, mint ami az intézménye képviseletében világosan definiált a számára.

Még akkor is (és innen személyes jórészt a bejegyzés) ha a konfliktus két pólusát megszemélyesítő szereplő amúgy két ősfideszes személyiség. → olvasásának folytatása