Egyetemi Polgár

Professzionális kommunikáció nélküli tudomány = forrás-vesztés és társadalmi érték-csökkenés.
 

→ olvasásának folytatása

Az oktatási rendszer kibocsátását elemző közgazdászok korrekt számításokkal mutatják be egy évtizede, hogy a magyar munkaerőpiacon a diplomás bérelőny kimagasló. És miközben a továbbtanulási kedv nem csökken, a politikusi felsőoktatás-ellenes kampánynak mégis érezni a hatását: a közvélekedés elkezdte lebecsülni a diplomák gazdasági értékét.

Ami még megmaradt, az a társadalmi presztízs, erre lehet építeni, ha a populista gőz elszáll és újra az értékén tisztelik a politikusok az egyetemeket.

(Az adatok az ELTE PPK Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportjának 2013-14-es országos reprezentatív kutatásaiból származnak.)

Az egyetempolitikai konfiktusról részletesebben a P+ televízióban:

Kulcsszavai: munkaerőpiac, képzési és kimeneti követelmények felülvizsgálata, Bizalom-csomag, Bologna-felülvizsgálat.

Gyakran hangoztatott érve a felsőoktatási kormányzatnak, hogy a tervezett konzisztórium egyáltalán nem kivételes forma, hiszen például a német felsőoktatásban is alkalmazott megoldás. Palkovics László államtitkár korrekten be is mutatta a német ún. “Hochschulrat“-ok tapasztalatait összegző korábbi tanulmányt, amibe beleolvasva igen figyelemreméltó megállapításokat találni. Ezek közül itt csak a testületek tagságát érintő vonatkozásokra utalunk.

A tagokkal szembeni elvárásokat többször és hangsúlyosan említi az anyag. Ezek között minden esetben az első a felsőoktatási rendszer alapos ismerete, amit a stratégiai kompetencia, az elismertség, a párbeszéd-képesség és a csapatmunka követ. Mindezt biztosítja, hogy már a tagok között csak ritkán vannak egyértelmű többségben a külsősök, általában egyensúly érvényesül (csak emlékeztetőül: a magyar tervezet szerint az öt tagból négy közvetlen miniszteri kinevezett, csupán a rektorról mondott legalább véleményt a szenátus). Ez a megoldás és a tagok megbízásában meghatározó intézményi választás még a Bizalom-csomagnál is kisebb mozgásteret ad az állami fenntartónak.

Ami azonban mindezeknél is fontosabb: a német szabályozás kiindulópontja világos értékválasztást tükröz: “Hochschulräte helfen der Hochschule dabei, diese wichtigen Aufgaben autonom und eigenverantwortlich, aber unter Berücksichtigung gesellschaftlicher Bedürfnisse wahrzunehmen.” Magyarán, az egyetemi autonómia és felelősség magától értetődik, erre reflektáltatja a testület a társadalmi igényeket. A német egyetem autonómia igénye tehát képes volt még ennek a kifejezetten neoliberális intézményi formának is korlátokat szabni.

Ceterum censeo: csakis az autonóm egyetem lehet képes érdemben kommunikálni a fenntartói és társadalmi igényekkel és csakis az autonóm egyetem lehet hatékony teremtője-átadója a tudásnak.

Miközben szépen gyűlnek a vélemények a Bizalom-csomag néhány napja történt közzététele óta, a felsőoktatási kormányzat sem tétlenkedett: a legújabb törvénymódosítás-változat szerint a tervezett konzisztórium tagjairól a kinevező miniszter véleményt kér az egyetemektől és a hallgatóktól, valamint az “a felsőoktatási intézmény gazdasági-társadalmi környezete meghatározó szervezeteitől”. Ez kétségtelen előrelépés, bár még igencsak távol van a kiegyensúlyozottságot és autonómiát garantáló javaslatunktól:  “A tagokat a fenntartót képviselő miniszter nevezi ki a jelöltek közül, akiknek egyharmadára az egyetem szenátusa tesz részletes indoklással megerősített javaslatot. Másik harmadára az egyetem alumnus szervezetének tagjai (az alumni szervezetbe belépett végzettek) jelölése alapján tesz javaslatot az egyetem rektora. (A szavazást és jelölést az egyetemi hallgatói önkormányzat és a fenntartót képviselő miniszter megbízottja közösen szervezi meg.) Harmadik harmadukra a miniszter javaslatokat kér az általa szükségesnek ítélt körből. A miniszternek valamennyi esetben joga van a kinevezéseket elutasítani és új jelöléseket kérni.” 

Ami azonban valóban méltánylandó egyensúlyozási szándékot jelent, az a szenátus lehetősége a fenntartóhoz fordulni a konzisztórium döntésével szemben. Ez valóban csökkenti az egyetemek kiszolgáltatottságát és a konszenzusos, együttműködésen alapuló felsőoktatási rendszerhez vezető utat mutatja. Arrafelé kellene továbbmenni, határozottabb lépésekkel. Pl. így: “Az egyetértési jog gyakorlásakor a konzisztórium és a kancellár tiszteletben tartja a szenátus által elfogadott képzési és kutatási stratégia tartalmát, elvárásait.”

Perspektíva-bővítő (máshonnan nézvést szívfájdító) cikket közölt a Financial Times az egyetemi építészetről: azt tekintették át, hogy a kolostori architektúrából hogyan alakítja át napjaink egyetemi építészete a közösségi tereket és előadótermeket, laborokat és udvarokat mind több interakcióra késztető egységgé. Bár az internetes kurzusok (MOOC) látszólag visszaszorítják a fizikai ottlét fontosságát, csakhogy ez a tömegesség jellemzően földrajzi (és kulturális) értelemben távoli hallgatók számára tezsi hozzáférhetővé a képzést. Mindez nem csökkenti az intézményhez konkrét fizikai tanulási-kutatási megjelenéssel kötődő hallgatók és kutatók számát, az ő számukra pedig az inspiratív tér változatlanul nélkülözhetetlen.

A dinamikus újdonságokból persze itt is a Távol-Kelet veszi ki élenjáróan a részét. A szingapúri Nanyang Technological University számára készült konstrukció már elnevezésében is “Learning Hub”, ami mutatja az egyetem tudás-funkcióinak átalakulását. De Bécstől Londonon át az MIT-ig és a Cornellig izgalmas épületek sora mutatja, miképpen újítják meg az építészek Bologna és  Oxbridge tér-hagyományát.

Mindazok, akik az elmúlt napokban képesek voltak át- és túllátni a szakmegszüntetések árnyjátékán, legalább annyit elértek, hogy a döntéshozók és tárgyalópartnereik a visszavonulások mellett további lényegi kérdéseket kénytelenek nyitva lévőnek nevezni.

Fejlemények a minden elismerést megérdemlően gyorsan megszervezett, fajsúlyos ELTE EHÖK fórum fényében:

– Palkovics László államtitkár megkerülhetetlen impulzusokat kapott a konzisztórium jogkörében a további visszavonulásokhoz: a rektorválasztási beleszólást feladták már, az intézményi (s ezen belül a kutatási) stratégiában tervezett vétójogot kellene puhítani; a tagok jelölésében az intézményi szempontnak kellene érvényesülnie;

– Bódis József rektor, MRK elnök világossá tette az MRK konzisztórium-elfogadó álláspontjának logikáját: a mostani szabályozás szerinti kancellári vétójognál jobb, ha testülethez telepítenek ilyet;

– Gulyás Tibor HÖOK elnök a korábbi konzisztórium-párti nyilatkozatához képest a HÖOK már elutasítja a konzisztóriumok kormányzati tervét és hajlandóak az alapjogi szempontokat képviselni.

Magyarán, az egyetemi autonómia eszméje még maradékának romjain is élni tud, ami nem mostanra ugyan, de akadémiai távlatokban reményt ad. A felelősség rajtunk, egyetemi polgárokon van, hogy ki tudjuk-e kényszeríteni az egyetemi vezetések, hallgatói képviseletek elvszerű fellépését? Egy karakán egyetemi hallgatói önkormányzat példát mutattott, hogy van mozgástér ebben.

/elméleti segédlet/

Szépen hangzó és folyvást hivatkozott elv a tudomány szabadsága és a tanszabadság. Ahogyan Polányi fogalmazza: „A tudományos kutatás szabadsága abban áll, hogy mindenkinek jogában áll megválasztani, milyen problémát kíván tanulmányozni, külső irányítás nélkül szabadon folytathatja kutatását, és saját véleményére támaszkodva taníthatja tárgyát.”

Ezen elv érvényességének magától értetődését néhány kellemetlen kérdés zavarhatja csupán meg:

• A köz- vagy éppen magánpénzeket felhasználó tudás-intézmények milyen jogalappal és hol húzódó határokkal követelhetik meg maguknak az autonómiát?
• Képes lehet-e az akadémiai világ elfogadtatni a demokratikus döntéshozatal illetékességi területének korlátozottságát egy tömegdemokráciában?
• Alkalmas-e az itt és most létező magyar tudományos és egyetemi intézményrendszer, közösség az autonómia legitim gyakorlására?

→ olvasásának folytatása

A három éve tartó hök-ellenes kampányok idején ez a blog szinte egyedül védte a hallgatói önkormányzatokat, a jelenlegi törvénymódosítás kapcsán is elsőként szólalt fel a hallgatói képviseleti jogok csorbítása ellen. Az egyetemi autonómia maradékainak feladásában eljátszani kezdett dicstelen szerepet azonban szó nélkül hagyni nem lehet, főként, mert egyre több intézményből jelzik hökösök is, hogy mindez legfeljebb rájuk hivatkozva, de nem egyetértésükkel történik. → olvasásának folytatása

Az Alkotmánybírósághoz fordul a Fidesz az új felsőoktatási törvény miatt. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint többek között ellentétes az alkotmánnyal a felsőoktatási törvény azon bekezdése, amely rögzíti, hogy az irányító testület tagjai a rektor kivételével nem az egyetemi autonómiát megtestesítő körből kerülnek ki. Utalt az Alkotmánybíróság határozatára, amely szerint “az egyetemi autonómiát megtestesítő személyi kör az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók”.

Ja, 2005. május 24. a dátum.