Azért ennek a fényében érdekes az MKIK igénybejelentése a felsőoktatáspolitika formálására és az egyetemek irányításban való részvételre, vagyis az autonómia további gynegítésére. Esetleg azután nyilatkozzon Parragh elnök úr hatékonyságról, a magyar gazdaságot és társadalmat szolgáló, átlátható működésről, ha nem így teljesít az általa képviselt kör. De ha szükséges, az egyetemek szívesen küldenek a cégekhez tanácsadókat, akik majd irányítják a pályázati és támogatási felhasználásokat, nálunk ebben legalább van pozitív eredményekkel járó gyakorlat. Hívjuk esetleg cégkancellároknak őket? Ígérjük, a gyártásba nem szólnak bele, csak a gazdálkodásba…
http://index.hu/gazdasag/2013/02/12/penzkidobas_volt_a_kkv-kat_igy_tamogatni/
A gazdaság képviselői…
12 febMi történt itt???
10 febEgy már jórészt megnyert meccsét tette nyílttá a kormánypolitika a felsőoktatásban.
olvasásának folytatása
Diáktüntetési reflexiók
6 janA gyorsan pergő felsőoktatási eseményekre a Facebookon reagált a blog, most, az évelejei nekigyűrközéskor egy kis összefoglalás:
Örömmel üdvözöltük december 18-án, hogy a végre egyértelmű válasz született a Demján-Parragh-Orbán szövetségnek. Remélhetőleg a mai egyetem-ellenességet megalapozó újságírók, “elemzők” és médiaértemiségiek is elkezdik olvasni a valós adatokat.
http://eduline.hu/felsooktatas/2012/12/18/Itt_van_a_rektorok_13_pontja_ezert_erdemes__J7P6FJ
Médiaügyek – hogyan lett egyetemellenes a politika?
28 decAhhoz, hogy a mai kor demokrácia-működésének megfelelő (azaz populista) politika formálódjon a felsőoktatás ellenében, nem politikusi rosszakarat kellett, hanem olyan médiaközeg, amelyben evidenciává válhattak vaskos tévedések, nyegle semmitmondások az egyetem működéséről. A pártpolitikai propagandisták lendülete is gyakran tettenérhető volt ebben, de leginkább a felületesség és a szakmai ismeretek hiánya okozta a mégoly jószándékú megnyilatkozások ilyen hatását.
Erre példa a december 28-i Népszabadságban Kósa N. Judit írása. Mit mond a felsőoktatásról? És milyen viszonyban vannak ezek a tényekkel?
“az ország teherbíró képességét messze túlnőtte az a rendszer”
A meritokrácia védelmében
3 áprA lentebbi, hosszabb poszt üzenete: ha az elmúlt napok felfokozott hangulatától fűtőtten akár a politikusok, akár a sajtómunkások rávetik magukat az egyetemekre, tudományos műhelyekre újabb plágiumokat, teljesítmény-deficiteket firtatni, akkor komoly károkat okoznak nekik és a társadalomnak is. Mindenki számára egyaránt fontos tekintély gyengülhet, szerény eredményeket hozva az aktivistáknak. Különösen a polgári konzervatív értékrend jegyében célszerűbb a látszólagos politikai haszon avagy a “rendcsinálás” illúziója ellenében megőrizni az akadémiai világ autonóm értékrendjébe vetett bizalmat. Ez ugyanis minden visszásságával, gyengeségével együtt is alkalmasabb eszköz a hagyomány, a minőség védelmére, mint bármilyen külső beavatkozás. Márpedig a hagyomány és a minőség van annyira fontos, mint a demokratikus felhatalmazás; még pontosabban: a demokratikus felhatalmazást a hagyomány és a minőség tisztelete teszi érvényessé. Ezért kell megvédenünk a meritokráciát! De csakis a valódi meritokráciát: vagyis az egyetemi-tudományos világ köteles a teljesítményt kérlelhetetlenül számon kérni az egyetemi hallgatóktól az akadémiai tagokig mindenkitől.
Tehát a közjót szolgáló akadémiai meritum jegyében kellene gentleman’s agreementet kötnie a politikának, a minőségi sajtónak (beleértve a blogvilág prominenseit) és a tudománynak-egyetemnek. Senkinek nem jó, ha a magyar McCarthy szenátorként tűnik majd el a süllyesztőben, senkinek nem jó, ha az akadémiai korrupció bázisaként elkerülik a hallgatók, senkinek nem jó, ha bulvárújságíróként veti meg a tudományos közvélemény. Bizalom, együttműködés – ilyen egyszerű ez.
Lecke a gerinc és az intellektuális teljesítmény világából
1 ápr
Fotó: TudásPresszó 2010. 04. 27. Kerülő Tünde
Amit tegnapi posztunk mint lehetőséget vetett fel, sajnos, felrázó valósággá vált mostanra: az egyetemet ért, politikai szintről, kormányzati asszisztálással érkező, nívótlan támadás miatt a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb tekintélynek örvendő személyisége mondott le posztjáról (ami szimbolikus lépés volt, de éppen ez hangsúlyozza méginkább a morális fundamentumot.)
Elnöki támadás: kihívás az egyetemeknek
31 MárFellélegeztünk a Semmelweis Egyetem Szenátusának döntése után: innen már visszakerült az ügy a politika világába, a magyar tudomány és felsőoktatás kikerül a célkeresztből. Egy kis felmelegített tudóskritikai nagyképűsködés még belefér, a Hallgatói Hálózat néhány tagja jó ütemérzékű vagányságának jutalmaként megdicsőül rajongói között, Tulassay professzorról megintcsak megállapíthatjuk, hogy igazi, méltó vezető – és visszatérhetünk az egyetemi küszködések menetébe.
De nem.
1. Magyarország hivatalban lévő köztársasági elnöke keményen megtámadta egyik vezető egyetemünk Doktori Tanácsát és Szenátusát, azt állítva, hogy téves döntést hoztak egy tudományos címhez szükséges dolgozat értékelésekor.
Helyünk a globális rangsorokban III.
27 MárA globális rangsorok helyezéseit meghatározó tendenciák eleve kijelölik a magyar egyetemek szereplését ezekben az összevetésekben. Az eredmények természetesen kudarcélményt hoznak a nemzeti tudományos és oktatási kiválóság mítoszából táplálkozó közvélemény számára, azonban az indikátorok és realitások ismeretében az lenne meglepő, ha más helyezésekkel találkoznánk…
Helyünk a globális egyetemi rangsorokban II.: a Webometrics félreértése
10 MárA Webometrics Ranking of World Universities elnevezésű rangsor félévente jelenik meg, s valamiért a lassan két hónapos adatokat az elmúlt napokban felkapta a magyar sajtó – vélhetően egy ügyes egyetemi marketinges szervezőmunkáját dicséri, hogy a korábbi helyezésnél látványosabb eredményt megfuttatta újságírók körében, akik a médiarangsorok sajátosságainak megfelelően az eredményeket aggály nélkül fordították le a „világ legjobb 500 egyeteme” formulára. Ezért rangsor-szakértői sorozatunkban a Webometrics Ranking bemutatását előbbre vesszük, mint az valódi súlya indokolná.
Amint az elnevezés is mutatja, a spanyol készítésű ranking a webes mérések eszközrendszerét használja. Lényege, hogy az intézmények internetes megjelenésének mennyiségét és láthatóságát összegzik, ez alapján számítanak rangsort, amit minden júliusban és januárban megjelentetnek az interneten.
Újra a csalánverésről
8 MárAz OktpolCafé blogot jegyző Setényi János és Radó Péter, akik a hazai oktatáskutatás meghatározó szakemberei, korábbi tételükkel, miszerint “megszűnt Magyarországon a tények tiszteletén alapuló oktatáspolitika-alkotási gyakorlat“, lényeglátóan írták le azt a paradigma-váltást, ami az egyik legfontosabb jellemzője az elmúlt másfél évnek. Ennek jegyében meghökkentő, hogy a blog legújabb bejegyzésével (Radó Péter) hasonló hibát látszik elkövetni a felsőoktatás vonatkozásában. 
Egyetemi Polgár 