Egyetemi Polgár

A három éve tartó hök-ellenes kampányok idején ez a blog szinte egyedül védte a hallgatói önkormányzatokat, a jelenlegi törvénymódosítás kapcsán is elsőként szólalt fel a hallgatói képviseleti jogok csorbítása ellen. Az egyetemi autonómia maradékainak feladásában eljátszani kezdett dicstelen szerepet azonban szó nélkül hagyni nem lehet, főként, mert egyre több intézményből jelzik hökösök is, hogy mindez legfeljebb rájuk hivatkozva, de nem egyetértésükkel történik. → olvasásának folytatása

Az Alkotmánybírósághoz fordul a Fidesz az új felsőoktatási törvény miatt. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint többek között ellentétes az alkotmánnyal a felsőoktatási törvény azon bekezdése, amely rögzíti, hogy az irányító testület tagjai a rektor kivételével nem az egyetemi autonómiát megtestesítő körből kerülnek ki. Utalt az Alkotmánybíróság határozatára, amely szerint “az egyetemi autonómiát megtestesítő személyi kör az oktatók, a tudományos kutatók és a hallgatók”.

Ja, 2005. május 24. a dátum.

A lényeg: a konzisztóriumok létrehozása logikusan ugyanúgy alkotmányellenes, ahogyan a 2005-ös irányító testületi és 2006-os gazdasági tanácsi jogkörök azok voltak. Az akkori Alkotmánybíróság érvelése a tudományos és képzési autonómia alkotmányos elvéből indult ki, ami a mostani alaptörvényből is levezethető és méginkább érvényes a jelen tervezetre, hiszen ebben a kutatási stratégiát és rektori pályázatot egy külső, állami kinevezésű testület vétójoggal illetve tartalommal határozná meg (ami nyilván nem fér bele a kormány gazdálkodást meghatározó alaptörvényi jogába).  Az egyetemi elitnek akkor is ki kell állnia ezen alkotmányosság mellett, ha  végül jogi csűrcsavarral átmenne a törvény. Ugyanis az egyetemi autonómia  feladása  sem morálisan, sem a tudomány és felsőoktatás lényegéből fakadóan nem elfogadható (példa rá a szakracionalizás méltatlan eseménysora). 

És most bővebben:

Elég volt néhány kisebb-nagyobb hallgatói-oktatói toppantás és rögvest retirált a minisztérium a “szak-racionalizálások” jó részétől. (Tiszteletet is érdemel az érintett hallgatók és oktatók kiállása, amivel kivédték a szakmai integritásukat és intézményi működőképességüket közvetlenül fenyegető, végiggondolatlan intézkedéseket!) De vajon nem ez volt a látványkonyha?

Merthogy a Felsőoktatási Kerekasztal ülése után aggasztó egybehangzósággal hallgattak a résztvevők a konzisztórium ügyében. Vajon ez azt jelenti, hogy folytatódik a magyar felsőoktatás 2011 óta zajló fokozatos önfeladása (= autonómia-feladása)? A konzisztóriumok ügyében vajon statisztál a magyar egyetemi világ az alkotmányosság nyilvánvaló megsértéshez? Nem kellene elővenni a 2005-ös és 2006-os alkotmánybírósági döntéseket, amiket üdvözölt az akkori ellenzék (értsd: FIDESZ), és amelyek a sokkal enyhébb jogelvonást is alaptörvénybe ütközőnek ítélték? → olvasásának folytatása

Az majd kiderül a következő napokban, hogy lesznek-e komolyabb méretű hallgatói megmozdulások és hogy a média mennyire ad ehhez támogatást. Addig is tanulságos lehet számot vetni a tüntetések valóságos társadalmi megítélésével. 2013 decemberében országos reprezentatív mintán végeztünk kutatást a felsőoktatás társadalmi percepciójáról, s ezen belül rákérdeztünk ezekre a véleményekre is, a 2012. téli események kapcsán. Az eredmény:

→ olvasásának folytatása

hogy éppen elképesztő jogfosztás készül ellenük: a képviselőik másodrendű szenátusi taggá válnak a tervezett törvénymódosítás szerint, mivel a 12. § ekként változik:

Nagyon fontos belátás, hogy az új irányt biztos iránytűvel kell meghatározni. Ezért is megnyugtató, hogy az új felsőoktatási szakstruktúrát bejelentő kormányközleményhez a hivatalos kormányzati oldalon jelzik az orientációt is: “A képzési szerkezet átalakítását alátámasztó Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai a csatolt táblázatban olvashatók.” S valóban, a megadott linken ott a táblázat, ami tartalmazza az adott alapképzésben végzettek továbbtanulási arányát, a 2013-as brutto fizetéseket és a diplomás munkakörben dolgozól arányát. De van ennek bármi értelme?

→ olvasásának folytatása

A költségvetési tárgyalások előtt érdemes ránézni arra a szomorú képre, amit a European University Association többéves tendenciákat is feltáró kiadványa fest a magyar felsőoktatás versenytényezőiről, a tavaly ősszel megjelent 2014 Public Observer című jelentésben. A rektori konferenciák által szolgáltatott adatokból kiderül, hogy mind a finanszírozottságban, mind a hallgatói létszámban bekövetkezett változások Magyarországon 2008 és 214 között az európai országok összevetésében a legrosszabbak közé tartoznak.

→ olvasásának folytatása

A hazai felsőoktatási viszonyokon búslakodó vagy éppen felháborodó vitákban gyakran előkerül az állami felsőoktatás rendszere, mint a bajok fő okozója, szembeállítva vele a magánfelsőoktatás üdvözítő ideálját. Az állami szerepvállalás visszaszorításának realitásait azonban megvilágítja az a vita, ami a napokban indult az USA-ban, a The Washington Post publicisztikája kapcsán. → olvasásának folytatása

Friss adás, a 31. perctől a régi idők autonómia- és minőség-gondolatáról… A tudomány és az autonómia elválaszthatatlanságáról az egyetemen… Szabadság tér 89, 14. rész.

Nemzetközi trendhez igazodott a magyar kormány 2010-től, amikor folytatta a reálképzések erősítésének hangsúlyozását – azonban nálunk ez együtt járt a humán szakokkal és egyáltalán, a felsőoktatással szembeni hangulatkeltéssel. Az alkalmazott megoldás is keletiesre sikeredett: adminisztratív beavatkozásokat tettek a továbbtanulók “megfelelő” terelése érdekében, ami kétségkívül  látványosabb gyors sikereket ígér, mint hosszabb távú pályaorientációba kezdeni, sőt, még a preferált érdekcsoportoknak is kedvez.

De vajon mennyire lett sikeres a próbálkozás hat év jelentkezési adatai összevetésének tükrében?

→ olvasásának folytatása