Egyetemi Polgár

A hír: a nagy angliai kormányátalakítás során Sam Gyimah lett az új tudományos és felsőoktatási miniszter. A jórészt lezajlott centralizáló és hatékonyság-növelő finanszírozási reformok erős politikai lobbierővel támogatott továbbvitele lesz a dolga, a Brexit következményeinek kezelésével. → olvasásának folytatása

Két éve tart az az egyeztetés, ami a világ legnagyobb tudomános könyvkiadója, az ELSEVIER és a német felsőoktatás között zajlik. A téma (sajnos) nem a tudományos publikációk minőségbiztosítása, a fiatal kutatók publikációs lehetőséghez jutatása, a Máté-effektus tompítása, a vizualizációk fejlesztése, hanem (természetesen) a pénz.

A tét nem kicsi: megállapodás híján a Nature szerint kétszáz német egyetemről ezekben a hetekben már nem lesz elérhető az ELSEVIER publikációs portfóliója. Ennek a következményei nyilván súlyosak lennének. Nem csupán a német kutatók számára, akik így kikerülnek a globális tudományos információs hálózatból, hanem az ELSEVIERnek is, hiszen a világ egyik tudományos nagyhatalma jut el odáig, hogy kilép a publikációs nagyipar rendszeréből.

→ olvasásának folytatása

A világ egyik legjobb egyeteme, az Oxford University követte a forrásteremtés nem szokványos útján a Cardiff University megoldását: kötvényt bocsátott ki. Korábban mások között Cambridge is már megjelent egy negyvenéves lejáratú kötvénnyel, amire 3.75 lett a kamat, de Oxford igazán nagyot dobott: 100 éves lejárattal dolgozik!

*

Arról természetesen megoszlanak a vélemények, hogy vajon ez a folyamat nem taszítja-e az egyetemi világot az eladósodás spiráljába? Az bizonyos, hogy az állami támogatásokhoz képest ez a megoldás erősíti az egyetem gazdasági függetlenségét, azonban nyilván csak akkor járható út, ha kőkemény gazdasági, gazdálkodási és egyetem-stratégiai kontrollok biztosítják a célszerű felhasználást.

De egyetempolitikai szempontból vonatkoztassuk ezt a felsőoktatás társadalmi percepciójának kérdésére. Egyfelől itt a lehető legközvetlenebb visszaigazolást kapja az egyetemi teljesítmény a társadalmi-gazdasági környezettől: pénzt adnak a kötvényvásárlók az egyetem várható teljesítményére, bevétel-termelő-képességére. Ezt nyilván a múltbéli tapasztalatok (hagyomány, presztízs), másfelől a tudásipar rentábilitásáról kialakult kép alapozza meg

Másfelől, gondoljuk meg, micsoda bizalom kell övezzen bármilyen vállakozást, intézményt, tevékenységet, hogy a mai világban reálisnak tartsuk 100 év múltán is a fennállását, működését?! Ez az, amit az egyházakon kívül vélhetően csak az egyetemekről vagyunk képesek elhinni…

• (a kép nem a bejegyzésben említett kötvényt ábrázolja, de szintén patinás…)

Facebook bejegyzésünk a kínai egyetempolitikai fejleményekről – mármint azokról, amelyek a külföldi finanszírozású intézményeket érintik.

Üdvözletét küldi Allan Bloom, aki harminc éve jelezte, hogy nem csupán közéleti, hanem szakmai-intellektuális hanyatlás ez lesz abból, ha a nyugati kultúra (beleértve a tudományt is) érték-standardjait lerombolja a poszmodern “nyitottság” és relativizmus. A Wall Street Journal reflexiója az amerikai egyetemi campusokon uralkodó baloldali intoleranciára és szólásszabadság-korlátozásra: a konzervatív megszólalók elüldözése nem csupán a szólásszabadság klasszikus amerikai hagyományát sérti, hanem a helyzet logikája az intellektuális beszűkülést fokozza.

https://www.wsj.com/articles/higher-educations-deeper-ailment-1510615185?mod=e2fb

Az “Academic Left” felelőssége a trumpizmus, a fake news post-truth világa felemelkedésében – blogunk kedvenc és a baloldali mainstream számára kényelmetlen felvetése komoly megerősítést nyert Bruno Latour minapi nyilatkozata révén.

Nem telik el nap, hogy a médiát és politikai világot figyelő/elemző fórumokon ne hangozzék el a Fake News, post-truth vagy a post-factual kifejezés.  Ezeket általában az olyan médiatermékek, mint a Breitbar vagy olyan politikusok, mint Donald Trump kapcsán szokták emlegetni, de a fő üzenete az ilyen elemzéseknek, hogy a társadalom egészében következett be mélyreható elfordulás a racionális, tényeken és evidenciákon alapuló kommunikációtól.

→ olvasásának folytatása

Semmi érdemi változást nem mutat a kelet-európai egyetemekről razolt képe a THE ma megjelent World University Ranking-jének (hasonlóan a QS és az ARWU idei listáihoz). Az osztrák egyetemek kerültek egy kategóriával lentebb (Graz Műegyeteme a 351-400- as csoportból a 401-500-asba, Bécs Műegyeteme pedig a 251-300-ból a 301-350-be, a Bécsi Egyetem pedig a 161. helyett a 165. helyre). A magyar egyetemeknél tapasztalni még kisebb, örömteli mozgást, ellenkező irányban: a Semmelweis Egyetem az 501-600-as csoportból előbbre került a 401-500-asba, a Corvinus a tavalyi, nem mért helyzetéhez képest most a 801-1000 közötti csoportban van (igaz, két éve még a 601-800 között volt).

Két intézmény helyzete viszont nehezen érthető, illetve nagy valószínűséggel ranking-módszertani okai lehetnek a feltűnő eltéréseknek. A CEU, amely tavaly még a 301-350 között szerepel, ma nincs az 1000 intézményt értékelő rangsoron. Mivel nyilván nem képzelhető el az indikátorok ilyen nagymértékű változása, vélhetően a THE készítői úgy értékelték, hogy a listába vétel kritériumainak (alapképzés megléte) a CEU mégsem felel meg (ezt korábban is így tekintették, ahogyan a többi rangsor-készítő overall-rankingjében sem veszik figyelembe az intézményt.) A pontos magyarázat ügyében megkerestük a THE szerkesztőségét, amint választ kapunk, megírjuk.

Más jellegű furcsaság a Belgrádi Egyetem eltűnése a listáról. Az ARWU rankingben egyre jobb helyezést elérő intézmény a THE tavalyi listáján még a 801+ helyezést kapta, tavalyelőtt a 601-800 között volt. Úgy tűnik, a kifejezetten a publikációs teljesítményre optimalizált intézményfejlesztési stratégia mellé a nemzetköziséget és bevételnövelést nem tudták megoldani. A THE-hez hasonló indokátorokkal dolgozó QS sem méri sokkal előbbre őket, de ott azért stabilan rajta vannak a belgrádiak a listán. Ezügyben is utánanézünk a részleteknek!

Az általános rangsor-eredmények elemzése a következő napok munkája lesz, most csak egy érdekesség: először vezeti a két angliai csúcsegyetem a listát (Oxbridge, természetesen) Elsősorban a kutatási bevételek és a kutatási minőség növekedésének tudják be ezt. A korábbi években vezető Caltech visszaesésének az oka a PhD-sok aránya és az akadémiai munkatársakra eső bevételek csökkenésében sejthető.

Mármint igazi egyetemek igazi rektorai, az USA-ban.

A héten a Harvard, a Duke, a Yale, a Princeton rektora is külön-külön írt személyes levelet az USA elnökének, felszólítva, hogy ne szüntesse meg a még Obama által 2012-ben elindított Deferred Action for Childhood Arrivals programot. A DACA (amint azt Drew Faust, a Harvard rektora írja) lehetővé tette, hogy a tehetséges és motivált hallgatók sokasága folytassa sikerrel tanulmányait és váljon az amerikai közösségek és gazdaság értékes tagjává. Eisgruber, a Princeton rektora szerint a DACA azt az amerikai hagyományt példázza, amely elismeri a teljesítményt, a kemény munkát, amivel a becsületes fiatalok az amerikai közösség tagjaivá válhatnak. Ezért tartaná óriási hibának, ha megszűnne ez a humánus és bölcs program. Salovey, a Yale rektora emellett felhívja Trump figyelmét arra is, hogy az USA a bevándorlók országa, amely lehetőségeket ígér s ezért a migrációs politika (amúgy szükséges) modernizálása nem árthat ennek a szellemnek.

Az egyetemek meleltt a legnagyobb innovatív cégek is hasonlóan nyilatkoztak, de még a katolikus tanárok közül 1300-an hasonló értelemben tettek közzé levelet.  És itt nem a mennyiségi szempont hajtja az aláírókat: például a Harvardon alig több, mint félszáz ilyen hallgató tanul. Egyértelmű, hogy az amerikai egyetemek a minőség és a befogadás elve mellett álltak ki, szembemenve a legnagyobb földi hatalom birtokosával.

És most ne képzeljük el inkább, hogy a kifezetetten hallgatói utánpótlási gondokkal küszködő, valamint nem elegendő számú külföldi hallgatót vonzó magyar felsőoktatás reprezentánsai miképpen ösztönözték a Magyar Felsőoktatás Napja alkalmából a magyar kormányfőt a immigrációs politikája felülvizsgálatára…

A magyar egyetemek maradtak, ahol voltak, regionális versenytársaik pozíciója is csak alig változott az ARWU legfrissebb listáján – lassan megszokhatjuk a térségbeli másodvonalat.

→ olvasásának folytatása

A globális rangsorok médiaversenyében a QS a legfürgébb: már 2017 júniusában közreadta a 2018-as világlistáját. Az éllovasok pozícióinak bemutatása nem volna különösebben érdekes, az MIT-Stanford–Harvard–CalTech–Cambridge–Oxford univerzum egy messzi-messzi galaxis csupán a világ felsőoktatásának jelentős része számára. Magyar szempontból a versenytársnak tekinthető egyetemek pozíciói a releváns összehasonlítási irányok, amelyek segítenek értelmezni a mi (többnyire negatív) változásainkat.

Az ugyanis szembetűnő, hogy a QS által egyáltalán figyelembe vett magyar egyetemek vagy stagnáltak (Szeged, Debrecen), vagy a megnőtt mezőnyben (idén már 1000 intézményt rangsorolt a QS) a differenciáltabb utolsó harmadban jobban látszik a gyengébb pozíció (Pécs, Corvinus), vagy konkrétan rosszabb helyezést értek el (ELTE). A Semmeweis és a CEU továbbra sem került a vizsgált intézmények közé, előbbi vélhetően az intézményi mérete és fókuszált profilja, utóbbi a valós alapképzés hiánya miatt.

→ olvasásának folytatása